nohát ez az a fotográfia, amit nem szeretek.
főleg, mert nincsen meg hozzá a kifinomult technikám, de a türelmem sem. a fotóklubban rendszerint az orvosok és a műszerészek a legjobb "close-up"-osok - jó vicc, könnyű nekik, ők mindezeket tanulják
hajlamos vagyok elsomfordálni az én szegényes utcai felvételeimmel, villanydrótos oszlopos tájképeimmel, mikor azok a szebbnél szebb és hibátlanul gyönyörűséges virág-, lepke-, bogár-fotók előkerülnek a portfóliókból. hogy egyformák, hogy unalmasak, hogy mindössze másodpercekre gerjesztenek, akár a magazinok címlapjain a dúskeblű hölgyek, jól tudom, kétségbeesett vagdalkozása csak annak a bénító önmarcangolásnak, hogy belőlem a kutya életben nem lesz jó fotós
csakazértis! le a rovarokkal bogarakkal, le a bimbókkal rügyekkel, le a kutyusokkal cicusokkal. éljenek a rondaságok, éljenek a csúnya fotók!
Persze, hogy éljenek... ott a Természetben, Isten szabad ege alatt, hisz az Ő Teremtményei.
VálaszTörlésA fotográfiák pedig a mi "szegényes" barkácsolmányaink, melyeken a három dimenziós csodák negyedik dimenziónak mondott időszeletét cca. két dimenziós lapos tárggyá alakítjuk, egyúttal birtokba is vesszük. ;))
jó pár lépéssel előttem jársz a gondolkodásban, én egyelőre azon gondolkodtam, érdemes-e gondolkodni a szép meg a csúnya fogalmán. látva a válaszodat, igen :/)
VálaszTörlés