... Erzsit aznap operálták a hatalmas fölfordulás után. Kába volt még, ahogyan visszahozták. Mikor Ilona végre rászánta magát, hogy kiszálljon az ágyból és ponyolába bújt, látta amint kerek fejét elfordítva békésen alszik. Csenevész fák leselkedtek hajladozva a szürkülethez készülődő udvar felől, sanda árnyékokat vetve Erzsi színtelen telehold arcára.
Ekkor döntött úgy Ilona, hogy maradék erejét összeszedve nekiinduljon a homályos kórteremnek. Amikor elindult, Erzsi nyugodt lélegzése hallatszott csak az ablak felől. Másik szomszédját, Jolánt reggel engedték haza vizit után. Jolán üres ágya végénél megpihenve, a rettenetes csendben szorongás fogta el Ilonát. Bűnösnek érezte magát, pedig jól tudta, bűntelen.
Valamelyik délután beszélgettek, pihentek, amikor három rendőr lépett a kórterembe. Egyszerre mindenki elhallgatott. Bea takaróját kezdte igazgatni, Erzsi kalimpáló lábai megálltak egy pillanatra a levegőben. Jónapot kívánok – mondták a rendőrök. Készségesen hajladoztak a kíváncsi fák az ablak előtt, utat engedve az erőtlen februári napfénynek. Jolán csodálkozva ejtette ölébe újságját és az ajtó felé nézett. - No hogy van, hogy van, főhadnagy asszony? – kérdezte vidáman Jolánt a három rendőr. ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése