nohát ez az a fotográfia, amit nem szeretek.
főleg, mert nincsen meg hozzá a kifinomult technikám, de a türelmem sem. a fotóklubban rendszerint az orvosok és a műszerészek a legjobb "close-up"-osok - jó vicc, könnyű nekik, ők mindezeket tanulják
hajlamos vagyok elsomfordálni az én szegényes utcai felvételeimmel, villanydrótos oszlopos tájképeimmel, mikor azok a szebbnél szebb és hibátlanul gyönyörűséges virág-, lepke-, bogár-fotók előkerülnek a portfóliókból. hogy egyformák, hogy unalmasak, hogy mindössze másodpercekre gerjesztenek, akár a magazinok címlapjain a dúskeblű hölgyek, jól tudom, kétségbeesett vagdalkozása csak annak a bénító önmarcangolásnak, hogy belőlem a kutya életben nem lesz jó fotós
csakazértis! le a rovarokkal bogarakkal, le a bimbókkal rügyekkel, le a kutyusokkal cicusokkal. éljenek a rondaságok, éljenek a csúnya fotók!